A Birodalom szárazföldi csapatai által felderítésre és járőrtevékenység ellátására alkalmazott lépegetők, a kis, fürge, kétlábú AT-ST-k. Elsődleges feladatuk a felderítés és járőrözés, ám ezen kívül határvédelmi szolgálatot is ellátnak, és gyakran adnak biztosítást a harci tevékenységet végrehajtó birodalmi rohamosztagoknak és az AT-AT lépegetőknek is. A kis AT-ST-k inkább gyorsaságukról, semmint nehéz páncélzatukról híresek. A kétlábú lépegető rendszer miatt ugyan labilisabbak, mint nagytermetű rokonaik, ám azoknál jóval gyorsabbak. A csúcssebességük akár a 90 km/h-t is elérheti. Bár a „csak” 8.6 méteres magasságukkal nem oly fenyegetőek, mint az AT-AT-k, ám a gyalogsági csapatok és a kisebb suhanó járművek ellen még így is kellő erőt képviselnek.

A felderítő lépegetők személyzete csupán két főből áll: a pilóta és a fegyveroperátor. A kabinból a páncéllemezek védte, szűk szélvédőkön keresztül csak korlátozott kilátás nyílik, ám a holografikus célzó rendszer 360 fokos látószöget biztosító képessége feleslegessé teszi a panoráma ablakokat. Ezt a rendszert a tervezők a vezérlést biztosító számítógéppel és szoftverével együtt az AT-AT lépegetőktől "kölcsönözték". A fej; egy DSS 7-es mozgáskoordinációs egység és egy szervo rendszer segítségével, a lábak és a meghajtó rendszer állásától függetlenül bármely irányban képes elfordulni, és így tetszőleges célra tüzelni. A lépegető elsődleges fegyverzetét az orrba szerelt két darab SFS-A2-es iker sugár ágyú adja, melynek maximális lőtávolsága 2 km. Ezt kiegészítették még egy SFS-A1 sugár ágyúval és egy X-A10 gránátvetővel is. Az előbbit a fej bal oldalán, az utóbbit pedig a jobb oldalon rögzítve. Ezt a két kiegészítő fegyvert elsősorban a gyalogsági csapatok ellen alkalmazzák, igen eredményesen. A kerítések és a terepen előforduló láthatatlan akadályok áttörésére, a lábakra erős acélkarmokat szereltek.

Az AT-ST lépegetőket egyetlen motor hajtja, típusjelzése: KD-X2. A korszerű giroszkopikus stabilizáló rendszer és a fej valamint a lábak vezérlését ellenőrző mozgáskoordinációs számítógép ellenére ezek a kis járművek sajnos elég labilisak. Addig, amíg a nyílt terepen kiváló eredménnyel alkalmazhatóak, a sűrű aljnövényzettel, avarral borított erdők, az egyeletlen, hepehupás terepek számtalan veszély forrását hordozzák. Ilyen körülmények között gyorsan megnő a sérülés kockázata, a lábak megbicsaklása, összeakadása gyakran a szerkezet összedőlését okozza. A meghajtó rendszer a lépegető másik gyenge pontja. Mivel egy vékony plasztron pajzson kívül szinte nélkülöz minden védelmet, egy pontosan célzott találat könnyen a jármű vesztét okozhatja.

Ezek ellenére az AT-ST mégis az egyik legkiválóbb járőr szerkezet. Megbízhatóságukat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy gyakran egymagukban, minden biztosítás nélkül teljesítenek felderítő küldetéseket. A legnagyobb előnyük azonban az, hogy a szárazföldi csapatok támogatását még olyan terepeken is képesek ellátni, ahol a repulzoros suhanókat már nem lehet használni. Emellett közös bevetéseik alkalmával fontos szerepet játszanak az AT-AT századok biztosításában.

A fülkébe a parancsnoki kabin tetején nyíló ajtón át lehet beszállni. Ez nem valami szerencsés megoldás, ám a gyakorlatban eddig még nem okozott problémát. A személyzet általában a lépegető oldalán elhelyezett kapaszkodók segítségével mászik fel a kabinba, de a katonai bázisokon, külön erre a célra épített platformokat használnak.

A Birodalom Szárazföldi Erőinél többféle AT-ST változat teljesít szolgálatot. A legelterjedtebb azonban az AS ( Assault ) típus. Ez mintegy két méterrel magasabb, mint az alapváltozat Az AT-ST/AS fő fegyverzete egyetlen, nehéz SFS-A9 sugár ágyúból áll. Az AS változaton több módosítást is végrehajtottak. A legfontosabbak talán, hogy a korábbi típusok hibáiból tanulva megerősítették a lábak merevítő szerkezetét, átalakították a gyroszkopikus stabilizáló rendszert és módosították a mozgáskoordinációs számítógépet vezérlő szoftvert.