Miután a prototípus sikeres volt a geonosisi csata során, a Köztársaság a V-19-esek gyors gyártásába kezdett, hogy kiegyenlítse a LAAT-ok védtelenségét az ellenséges vadászgépekkel szemben. Bár egy hónap kiképzés után a klónkatonák tökéletesen elsajátították a gép vezérlését a Muunilinst-i csatáig nem sokszor tűnt fel a Köztársaság oldalán.

A V-19-esek egyediek voltak abban, hogy két pár összecsukható szárnyszelvénye volt, ami a gépnek további irányíthatóságot adott és a pilótának könnyebb elérhetőséget a pilótafülke lehajtható tetejéhez. Az alsó csuklós szelvényekbe megerősített repulsorlift motorokat építettek, amely egyedi függőleges fel -és leszálló (Vertical take-off and landing, VTOL) vadászokká tette.

A fegyverzete két lézer ütegből (egy-egy minden szárnyvégen) és két szeizmikus rakéta indítóból állt. A rakéták pontos száma nem ismert, de legalább hatot volt belőle. A Muunilinst mellett kiderült, hogy a rakéták képesek a célpontjuk pontos követésére is. Anakin Skywalker arra használta ezt a gépet, hogy elpuszítson egy csapat Nantex-osztályú droid vadászt és egy ágyúállást.

Eredetileg rövid-távú vadász volt, de a köztársasági technikusok 1-es osztályú hyperhajtóművel szerelték föl, hogy kísérőhajóként szolgáljon a küldetések alatt. Néhányat úgy módosítottak, hogy képesek legyenek használni a Syluire-31 hyperűr gyűrűket. Ugyanakkor a legtöbb vadász mégis hypertér használat nélkül maradt.

A Venator-osztályú csillagrombolók néha V-19-eseket használtak V-szárnyúak helyett, 192 fért fel belőlük. Az Acclamator osztályú rohamnaszádok szintén V-19-esekkel voltak felszerelve. A pontos szám, mely elfért ezekben a hajókban nem ismert, ugyanakkor a Muunilinst mellett minden Acclamator legalább 156 V-19-est szállított.

A V-19-eseket a háború vége felé folyamatosan leváltották az ARC-170-es vadászgépek és a V-szárnyúak. Habár a Klón Háborúk utolsó csatáiban is feltűntek, a 66-os parancs előtt tagjai voltak például a Kashyyykra küldött segélycsapatnak.